Hajdu Sára: Képzelt álom

Ködbe veszni látszik
minden képzelt álmom,
Keresek egy szót,
de sehol nem találom.
Tenyeremben a könnyek
irgalomért állnak sorba,
Megváltás lenne, ha szívhangod,
újra átkarolna.

S elhihetné velem,
hogy mégsem vagyok árva.
Szemed ragyogásában
jönnék újra a világra.
És a sebektől átvérzett ruhámat
a tegnap szekrényébe tenném,
Minden fájdalmam,
veled elfeledném.

Halk sóhajod lennék,
vagy meghitt imádságod,
Ujjaim közt ringatnám
minden kívánságod.
Mondatod lehetnék,
s a betűkön ékezet,
Megbocsátanék a percnek,
mely ellened vétkezett.

Csak légy végre valóság,
s ne egy képzelt álom,
Nélküled a szót,
sehol nem találom.
A lélegzetem az,
mi irgalomért áll sorba,
Megváltás lenne, ha szívhangod
újra átkarolna.