Nálam Iszonyú néma a CSEND,
mélységes feszült a hallgatás.
Feltör teli bugyorból a méreg,
Megtelt minden egyes pohár.
Kulcsolt kezek hullanak a porba,
Az ajkakon már elhal minden Szó,
Félelem ablakokon kopogtat.
Rettegés fon koronát homlokon.
Várakozom, háborgás itt-ott,
Fellélegzés, mosoly, vége már.
Feszültség oldódik arcokon,
Új nap virradt, kiürült pohár.
A méreg még láthatatlan kín,
Közben feledtet minden szépet.
Minden tagot átjár, lopódzik,
a kígyó sejtelmes neszével.
Nem tudni honnan jön a sírás,
Ki köszön el közülünk végleg.
Veti le kopottas ruháját,
s szenderül át az Öröklétbe.
mélységes feszült a hallgatás.
Feltör teli bugyorból a méreg,
Megtelt minden egyes pohár.
Kulcsolt kezek hullanak a porba,
Az ajkakon már elhal minden Szó,
Félelem ablakokon kopogtat.
Rettegés fon koronát homlokon.
Várakozom, háborgás itt-ott,
Fellélegzés, mosoly, vége már.
Feszültség oldódik arcokon,
Új nap virradt, kiürült pohár.
A méreg még láthatatlan kín,
Közben feledtet minden szépet.
Minden tagot átjár, lopódzik,
a kígyó sejtelmes neszével.
Nem tudni honnan jön a sírás,
Ki köszön el közülünk végleg.
Veti le kopottas ruháját,
s szenderül át az Öröklétbe.
