Leheletnyi, sós-ízű csókomba` veszve
Ruhátlan testemen, mint egy új szakadás
Lihegsz. Kebled takarja égető szemem.
Rossz, dallamtalan daltól halkul el a vágy.
Nem sejtve hatalmát a végzetnek - fekszünk!
Zaklatott a létünk, most játssza a halált.
Átfontan alszunk, de nem együtt ébredünk
Szenvedéllyel szorongat meg a vélt magány.
Szavaimmal mért törném meg áldott imád?
Így szép a hangod, ahogy szívembe markol
Fogva tartja emléked az angyalokat...!
Mondtad, míg illatoddal fedted el arcom.
Titkomtól üresedve lettem könnyűvé.
Szállok egyedül! Enyém a Világ terhe,
Öröme, s bánata tesz engem vad örültté.
Kinek kell egy ilyen csapodár szerelme?
Ruhátlan testemen, mint egy új szakadás
Lihegsz. Kebled takarja égető szemem.
Rossz, dallamtalan daltól halkul el a vágy.
Nem sejtve hatalmát a végzetnek - fekszünk!
Zaklatott a létünk, most játssza a halált.
Átfontan alszunk, de nem együtt ébredünk
Szenvedéllyel szorongat meg a vélt magány.
Szavaimmal mért törném meg áldott imád?
Így szép a hangod, ahogy szívembe markol
Fogva tartja emléked az angyalokat...!
Mondtad, míg illatoddal fedted el arcom.
Titkomtól üresedve lettem könnyűvé.
Szállok egyedül! Enyém a Világ terhe,
Öröme, s bánata tesz engem vad örültté.
Kinek kell egy ilyen csapodár szerelme?
