Edmond J. Lawrence: Ki vagyok?

Háborgó tenger, hullám verte part, mi én vagyok,
Börtönbe zárt szél, egy csillag, mi néha felragyog.
Tűz vagyok, egy láng csupán, mégis égető,
Beszélő esőcsepp, a földnek éltető.

Fény vagyok néha, reménysugár a magánynak,
Egy csintalan fiú vagyok, apámnak és anyámnak.
Könyv vagyok, kiben olvasni lehet sokszor,
Gondolat a fejben, istenfélő kolostor.

Zavaros lét vagyok, egy árny a sötétben,
Egy apró kis levél, himbálózva egy sövényen.
Kereső vagyok, egy vándor a szavakban,
Ficánkoló halacska egy hegyi patakban.

Ének is vagyok, egy furcsa kis dallam,
Virágos rét az erdőben, gondozatlan.
Vad vagyok, mit üldöz a vadász, maga az élet,
Kezdet vagyok én, mégis egy véglet!

Mi én vagyok, arra szót nem találni,
Kénytelen vagyok ezt konstatálni.
Ki vagyok én, kérdem hát, vagy ki végre legyek?
Míg megtudom én, emberként viselkedek!