Nagy Renity: Aludj csak, Édesem

Éjfél körül jár, már nagyon késő van,
Mindenki alszik, a város is aludni tér halkan.
Odakint dörög az ég, és villámlik,
Lassan még az eső is lehullik.

Csak én vagyok még ébren,
Nem tudok elaludni, nem tudom, mi tart éberen.
Már alszik az én kis Szívem,
Itt fekszem mellette halkan, csendben.

Vigyázok rá, nehogy véletlenül felébresszem,
Olyan édes, mikor alszik életem.
Csak szuszog, és nem horkol,
Odakint a vihar már tombol.

Esik az eső, mégis olyan meleg van,
Pár autó halad az úton halkan.
Folyik rólam a víz, ablak tárva-nyitva van,
Kedvesem már teljesen mély álomban.

Egy kedves jó éjt puszi homlokára cuppan,
Erre bezzeg egyből megmoccan.
Lassan tollam is leteszem,
S hozzábújok nesztelen.

Ezt a versikém is befejezem,
Hozzá bújva szorosan átölelem.
Még egy jó éj puszi, mielőtt álomra hajtom fejem,
S fülébe súgom: Aludj Csak, Édesem!