Olyan régen nem öleltél már,
Szívem mégis mindig reád vár.
Várja, hogy újra kicsit átölelj,
Várja, hogy a Nap fényesen süssön fel.
Hogy ragyogjon éppúgy a Hold,
Mint akkor, azon az estén volt.
Mikor először történt meg,
Hogy engem valaki éppúgy féltett.
Olyan régen volt az a perc,
Mit szívem soha nem feled el.
Mikor egy kicsit az enyém voltál,
S szelíden rám mosolyogtál.
Éreztem akkor úgy öleltél,
Enyém volt a Föld, s ég.
Egy kicsit a lányod lehettem,
S végre egy apát szívből szerethettem.
Nem kívánok mást,
Csak, hogy megint találj rám.
S ha már több nem is jár,
Ölelj még egyszer utoljára át.
Szívem mégis mindig reád vár.
Várja, hogy újra kicsit átölelj,
Várja, hogy a Nap fényesen süssön fel.
Hogy ragyogjon éppúgy a Hold,
Mint akkor, azon az estén volt.
Mikor először történt meg,
Hogy engem valaki éppúgy féltett.
Olyan régen volt az a perc,
Mit szívem soha nem feled el.
Mikor egy kicsit az enyém voltál,
S szelíden rám mosolyogtál.
Éreztem akkor úgy öleltél,
Enyém volt a Föld, s ég.
Egy kicsit a lányod lehettem,
S végre egy apát szívből szerethettem.
Nem kívánok mást,
Csak, hogy megint találj rám.
S ha már több nem is jár,
Ölelj még egyszer utoljára át.
