Bereznyei András: Várok rád

Ezer télen át várok rád,
jéggé fagyott szívemen át,
érzéketlenné, robosztussá váltam,
várok rád ha szívem kőbe is zártam.

Várok rád a kietlen sivatagban,
még ha szomjazok is kiapadtan,
nem számít a vihar, a homok,
én számodra mindig itt vagyok.

Várok rád a háborgó tengeren,
a víz alatt, a felszínen,
kereslek, de sehol sem talállak,
én mégis kitartóan várlak.

Várok rád, mert tudom, hogy létezel,
a szerelemre te is hasonlóan éhezel,
sosem láttalak, vagy fogtam kezedet,
nem éreztem illatodat vagy szereteted.

Várok rád ha meg is halok,
számomra rajtad kívül nincsenek angyalok,
csak te létezel énnekem,
másra nincsen szükségem.

Mások naivnak hisznek miattad,
itt kéne lenned, hogy bizonyítsad,
létezel! és nem a tapsra várok,
nem érdekel, ha föladták mások.

Én akkor is tovább várok.