Vad hullámok hátán rozoga bárka lovagol,
Mérhetetlen messze hánykolódnak a hazai partoktól.
Végletekig elcsigázott, meggyötörten bágyadt legénysége
Tudja jól, lelkük az Ördög kezében a pokol elesége.
Végzik dolgukat, némán szolgálják a nemes ügyet,
Kezeik alatt muzsikál a fertelmes halált hozó löveg.
Otthon életet adnak, itt ellenben másokét veszik,
Vezekelnek, ők csak a szentesített küldetést teszik.
Vért nem is látnak, csak a magukból kifolytat,
Körülöttük mégis mindig haláltusát hörgő fém ugat.
Megtanulták, hozzájuk nőtt, vele együtt élnek,
De önnön végzetüktől minden percben remegve félnek.
Ha túlélnék még a szolgálatot, meddig kísért tovább a múlt?
Míg közülük az utolsónak is feje már a dohos földre hullt?
Az még odébb van, most a legfontosabb a misszió
S álszenten rázendítenek, élni mily jó!
Mérhetetlen messze hánykolódnak a hazai partoktól.
Végletekig elcsigázott, meggyötörten bágyadt legénysége
Tudja jól, lelkük az Ördög kezében a pokol elesége.
Végzik dolgukat, némán szolgálják a nemes ügyet,
Kezeik alatt muzsikál a fertelmes halált hozó löveg.
Otthon életet adnak, itt ellenben másokét veszik,
Vezekelnek, ők csak a szentesített küldetést teszik.
Vért nem is látnak, csak a magukból kifolytat,
Körülöttük mégis mindig haláltusát hörgő fém ugat.
Megtanulták, hozzájuk nőtt, vele együtt élnek,
De önnön végzetüktől minden percben remegve félnek.
Ha túlélnék még a szolgálatot, meddig kísért tovább a múlt?
Míg közülük az utolsónak is feje már a dohos földre hullt?
Az még odébb van, most a legfontosabb a misszió
S álszenten rázendítenek, élni mily jó!
