Gravest Rosemary: Szabadság

Szabadság, szabadság, merre vagy?
Nyugodni miért nem hagysz?
Gyere, siess, kérlek, várnak rád
Nem lesz bűnös, s nem ér vád

Szabadság, szabadság oldoz fel
Miért kell várni? Ne hagyj el.
Testbe zárva, akár a rabok.
Ijesztő, szomorú fohászdalok.

Szabadság, szabadság, gyere, kérlek
Az arc mosolyog, de én nagyon vérzek
A gondolat mélyen, eldugva, eltemetve
Bármi volt, de semmi sincs elfeledve.

Szabadság, szabadság, hozd a napot.
Nyújtsd, fogjon erősen segítő karod
Emeljen fel, világítson szemed.
Űzd messzire a fárasztó szelet.

Szabadság, szabadság jöjj el már
Repülj, mint egy angyal madár
Kellesz, mint a puszta levegő
Ne legyen lánc, se bűnös remegő

Szabadság, szabadság, kérlek, segíts
Az utadon engem, el ne veszíts
Segíts, hogy azt mondjam vége
Eljöhessen bennem, az ősi béke.

Szabadság, szabadság, gyere, ah siess
Irányíts, támogass, vigyázz rám, vezess
Szabadság, fuss, szaladj még nem elég
De vége... vége, a belsőm csontig megég.