Pápai T. Simon: Kedvesem születésnapján

Nem hirdeti, nem szól róla,
Eltitkolja, elhallgatja.
Köszöntői között fogva,
Menekülne, alig hagyja.
Ölelő kar marasztalja,
Szem nevet rá, simogatja,
Minden szavunk magasztalja,
De Ő menne, elszaladna.

Átölelném, csókolgatnám,
Zarándokként végigjárnám,
Ünnepelném, elhalmoznám
Teste minden stációját.
Itt egy halmot, ott egy utat,
Völgyhajlatot bozótossal,
Kicsi dombot, nedves kutat,
Mindent, miből szépség fakad.

Felfedezném, megcsodálnám,
Virágokkal körülraknám.
Este szednék csillagokat,
Nyaka körül ragyogjanak.
Szerelemből vetném ágyát,
Szívemet is beágyaznám.
Tenyeremben is alhatna,
Ujjaimmal betakarnám.