Bár véreznél már gyorsan, csak kiszív,
Oktalan gyermek, ki hisz még benned,
Rég nem kísértem, a végzet az, mi hív,
Szerelem, ármány csupán sár lelked.
Imára kulcsolva kezem úgy hinném,
A vágyam nem szíved délibábja,
Dacolj hű sors a lelkemmel ismét,
Rogyj térdre árván hívó szavára.
Igen, álmaim ködvára csupán már,
E szerelem színtelen szivárványa,
Nem szerteoszló szirmok virágán,
Nemes méznedű éltető hiánya,
Fényben fürdő, páratlan lélek,
Egyszersmind-örökké, meghalnék érte(d)...
Oktalan gyermek, ki hisz még benned,
Rég nem kísértem, a végzet az, mi hív,
Szerelem, ármány csupán sár lelked.
Imára kulcsolva kezem úgy hinném,
A vágyam nem szíved délibábja,
Dacolj hű sors a lelkemmel ismét,
Rogyj térdre árván hívó szavára.
Igen, álmaim ködvára csupán már,
E szerelem színtelen szivárványa,
Nem szerteoszló szirmok virágán,
Nemes méznedű éltető hiánya,
Fényben fürdő, páratlan lélek,
Egyszersmind-örökké, meghalnék érte(d)...