Ábrahám Béla: Kavinton

Szemem lassan lecsukódik,
hívogat az ágyikó.
Az ágy mellett csendben lapul
egy kopott öreg ládikó.

Óvatosan letelepszem
a lepedő szélére.
Kinyílik a vén ládikó
Benézek a mélyére.

Semmi nincs a láda alján...
vagy csak nem vettem észre?
Ott lapul egy papírfecni,
amit veszek most kézbe.

Olvasnám, de betű nincsen,
csak egy pici jelecske.
Egy kis szívet mintáz a rajz,
benne meg egy M-ecske

Mi lehet ez a jelecske?
Miért van benne M-ecske,
Agyamat nagyon töröm.
Aztán szétárad bennem az öröm!

Azt jelenti, hogy Kedvesem
nagyon vár már engem.
De vajon hol a csudában?
Hát a másik szobában!

Otthagyom a rozzant ágyat,
a ládikót becsukom.
Rohanok át Kedvesemhez,
de az ajtót becsukom!