Álmodnék én, amíg lehet,
dalolnék szép éneket
s írnék hangot, így ölelnélek téged.
Mondanám én százszor is, ha bánod is,
s ha kell, érted kiáltom
a világnak virágom,
s amit én érzek, nem adom senkinek,
más emberfia úgysem érti meg.
Habár nincs paripám s palotám se akad,
de szívem ajtajához kulcsát adhatom,
ha nálad hagyhatom...
Ha mindez nem elég,
szívedben a láng már másért lobog
s titkon remélt a vágy, hogy ajkam csókolod.
irodalom.jpg)
0 Megjegyzések