Számít-e, ha téged szeretők hada csak dagad,
Kiket mint polcokon a ruharakat, úgy húzod fel magadra,
Ha tartja kedv s idő, amitől tested oly védelemre számít,
Ahogy füled által akarja tudni lelked ki, számít, ámít.
Ám itt most, mégis tudod, hogy tudnod kéne,
Amit nem tudsz, és csak futsz, hogy megtudd, ki te vagy,
Mi benned van, mi éltet, s általa tudod, hogy vagy.
Mint kocsinak a benzin, mi hajt.
De te csak kortyolgatva próbálod oltani szomjad félve, óvva,
Mint borosgazda borát, hogy csak még ma, csak ma érezzem édesét,
Tudjam, még van íz, de tudod jól, ahogy ez, mint te magad,
Napról napra csak apad.
Hiszed, amit látsz, s lelked csak vár-vár és csak vár,
Miben hercegnő lakik, ki hercegére vár, fényűző, színpompás,
De portás nem te vagy. Befészkel kényelmes állás,
Érte még te vagy hálás, hogy mily gáláns daliás,
Ki betérhet és dönti el helyetted, ki neked áldás.
0 Megjegyzések