Szépvölgyi Mónika: Áradás

Árad a folyó,
pusztulnak a halak,
robban a ház,
ledőlnek a falak.

Megreped a gát,
törik és szakad,
árad a víz,
megcsúszik a lábad.

Csobban a víz,
mint forrás, úgy fakad,
elfogy az erőd,
elhagyod magad.

Megszűnt, mi volt,
eltűnt a bánat,
nincsen már levegőd,
a tested már fáradt.

Nem látsz már semmit,
elborul az agyad,
nem hallasz semmit,
a csönd, ami marad.

Elfelejtesz mindent,
vége az útnak,
felborul a világ,
a lelked most szabad.