Székely András Dr.: Két Kicsi Kaloda

Két kicsi kaloda,
lelkünk társszekerén himbálódzik
Ide-oda,
s az élet ösvényén együtt gurulunk
immáron tova...

Sose feledem a kedvet, mit
Talán egy finom rizling ihletett,
Mikor Hozzád készültem, először,
Kíváncsian, de oly nagyon várva,
Mint árva, kire kedvenc dadája
hosszú idő után az ajtót kitárja.
Mikor megláttam tengerkék szemed,
Mit a legtisztább óceán ihletett,
Már tudtam. Hogy csak pár
Pillacsapás kell, s én
szerelmes Trubadúrként
a lábaid előtt heverek.
Mert sorsom véled lett kerek.

Két kicsi kaloda,
lelkünk társszekerén himbálódzik
Ide-oda,
S az élet ösvényén együtt gurulunk
immáron tova...

Hét esztendő - be sok tekenő
lett megtöltve gonddal, s örömmel,
De hittem sorsomban, ragaszkodtam
mindenkoron Hozzád; foggal s körömmel.
Mert tebenned Tanítóra leltem.
Az életet sokáig bonvivánként éltem,
De melletted a Lét tiszta útjára léptem.
Nem keresem, de nem is félem
A halált. Mint Horáciusz, ki oly
Könnyedén átlépte a Határt.
Ha eljön az utolsó órám;
ugye a Te szent pillantásod
lesz a bárkám?
Mire pille könnyen fölszállok,
S Tőled boldog istenhozzádot kívánok.
Mert veled Éltem, s nemcsak léteztem.
Istennőm, szeretőm kinek bársony
Karjaiban újra a Végtelen
Porszemnyi része lettem.

Két kicsi kaloda,
lelkünk társszekerén himbálódzik
Ide-oda,
s az élet ösvényén együtt gurulunk
immáron tova
...szeretlek.