Petra mesél papának a teraszon:
tudod, papa, ültem szárnyas lovamon,
unikornis, csavart a szarva,
fénylő csillag a patkó rajta.
Felhők között repültünk,
nyomunkba nem ért senki,
majd földre penderültünk,
friss aranyszénát enni.
Ajtó mögül mosolygok,
ej, ej, a lómániád,
rászólok: Petra, Petra,
túl dús a fantáziád.
Mondd csak el nekem, mikor
szárnyalt veled a csodaparipád?!
Akkor, mama, amikor
még nem voltam a kis unokád.
0 Megjegyzések