Ó, te gonosz, vaskörmös jövő,
Te hidegvérű cselszövő.
Rántasz, húzol magaddal,
S én rohanok a pillanattal.
Mi az, mit rejtesz előlem?
Mit érzek a hűs levegőben?
Tán a kegyes boldogság,
Vagy az örök, hű barátság?
Naivan hinni-hinni egy álomban,
Mi szívemen oly sokszor átlobban.
Hangom nesztelen megremeg,
A lelkem őrületében megveszek.
Csalfa, makacs álomképek,
Régi vágyak, remények.
Még mindig bízom a lehetetlent,
Egy bús könny ölembe cseppent.
Ó, te gonosz, vaskörmös jövő,
Te hidegvérű cselszövő.
Mutasd utam, vezess messze,
Hol sosem ér el a múlt ráncos keze.
0 Megjegyzések