Szeretlek Olga, de kérlek, ne kérdezd,
hisz` én magam sem tudom, hogy miért.
Egyszer tán Te is "csak úgy" megérzed,
és jössz majd szeretni a semmiért.
A semmiért szeretlek és imádlak, Olga,
a semmiért, mi végül minden is lehet:
mosoly az arcodon, a neved kimondva,
puha vággyal hívó, vonzó tekinteted.
És a hangod, igen, mi bennem csak harangoz,
és kongatja nap nap után, Olga, nevedet,
nem kötődvén semmi cifra ranghoz,
csak legyen szívből jövő, igaz szeretet.
Kezed kezemben már, s szemed fénye a szememben,
Jöjj hát szeretni egymást e földi rengetegben.
irodalom.jpg)
0 Megjegyzések