Tudom, fura dolog,
De Én hiszek benne,
Van egy kis angyala ott fent mindenkinek,
Ki mindennap azon fáradozik,
Életünket miképp tehetné szebbé,
Hogy minden bajtól megóv és véd téged.
De csak akkor, ha tőle ezt te kéred.
Hogy meghallgatja ő minden könyörgésed,
Ha ezt tőle te kéred.
Elmondod kérésed, mi lenne.
Hiszem, ha tekintetem az égre emelem,
És bár lent vagyok,
De hozzá beszélek,
Megérti ő minden kimondott, elhallgatott kérésem.
Tudom, hogy angyalom, mint szerető szülő,
Ha beteg vagyok, virraszt az ágyam fölött.
Ha baj, bánat nyomja szívem,
Vigaszt küld nekem.
Legyen az egy jó szó, egy mosoly
Vagy egy virág, cselekedet.
Mi nekem ott és akkor nagyon sokat jelent,
Az én angyalom mindennap velem van,
Nem panaszkodik, és nem fáradt ő soha.
Éjszaka, mikor már nyugovóra térek,
Átsuhan szobámon lágy szellő képében.
Megsimítja lágyan fáradt arcom,
És így küld szemeimre nyugodt, békés álmot.
irodalom.jpg)
0 Megjegyzések