Szerelmes lettél, nem látsz tovább,
szemed meredten egy ponton áll,
sem elé, sem mögé nem fókuszál,
eszed a fellegek között kószál.
Töröd a fejed, most mitévő légy,
szövöd a tervet, hogy közeledjél,
mindenki látja, nem vagy jelen,
felhőkön ugrálsz szerelmesen.
Tervekkel eltelve súlyos a fejed,
félve, hogy elveszted azt, akit szeretsz,
terved, ha megvan, már el is veted,
mert azt hiszed, ezzel elvesztheted.
Minél jobban szereted őt,
annál nehezebb rajtad egy kő,
ettől úgy érzed, kevesebb vagy,
lassan elveszted önmagadat.
Pedig, ha tudnád, mily keveset vár,
csak magadat adva lépjél hozzá,
bármit is mondasz, csak az számít,
mi tükörként feléd sugárzik.
Mert érzésed hiába vezet felé,
ha nem érzed ugyanezt visszafelé,
ha mégsem tudsz róla lemondani,
lehet, hogy mélybe fog taszítani.
irodalom.jpg)
0 Megjegyzések