Pápai Barbara: Nem tűnik már olyan szépnek...

Nem tűnik már olyan szépnek az ég kékje,
Minden reggeli gondolatom elvész a sötétségben,
Háborúk dúlnak ezerszer sebzett, fájó lelkemben,
Villámok csapnak mindig ugyanarra a helyre,
Arra a helyre, hol csak Te voltál jelen,
Ahol édes szavaidat búgtad csendesen,
S most csak vihart hozol a nyári melegben,
Méreggel borítod be fáradt testem.
Hogy lett a lidocainból égető fájdalom,
ezernyi kín és harag, gyűlölet hordozója?
Oltalmazó karokból szerelem fojtogatója...
Semmivé lett a szívből jött fogadalom.

...

Oly könnyen hagytuk elszállni a szépet,
ahogy szél hordja szét a széttépet képet.