Korbácsolta a szenvedély az álmok hajóját,
A magány unta már a rabláncot.
Barátok jöttek-mentek,
És én is valahol ott voltam, ott.
Szerettem valakit, aki nem szeretett soha.
S megbocsátani kell ezt nekem.
Homály, köd volt egésze,
És én is az voltam. Istentelen.
Nem bírom már ezt a terhet, nem bírom tartani
Az eltört kormányrudat; süllyedünk.
Meghalni sem könnyű tán.
És ez az egyetlen reménységünk.
A magány unta már a rabláncot.
Barátok jöttek-mentek,
És én is valahol ott voltam, ott.
Szerettem valakit, aki nem szeretett soha.
S megbocsátani kell ezt nekem.
Homály, köd volt egésze,
És én is az voltam. Istentelen.
Nem bírom már ezt a terhet, nem bírom tartani
Az eltört kormányrudat; süllyedünk.
Meghalni sem könnyű tán.
És ez az egyetlen reménységünk.
0 Megjegyzések