Tristan, a templomos lovag – most Izolda nélkül

Magyar író tollából azt hiszem, ritkán születik ilyen monumentális, szórakoztató, gazdag ismereteket közvetítő regény, mint A templomos lovag, amely az Akkon-sorozat bemutatkozó kötete. 

 

Történetünk főhőse a német kisnemesi származású Tristan von Zorn, aki egy szerelmi „kaland” következtében menekülni kényszerül: más esélye nem lévén, teljes ingó és ingatlan vagyonát, valamint életét és szolgálatait a Templomosok rendjére bízza. Cölibátust és feltétlen engedelmességet vállal, hogy megváltást nyerjen bűnei alól.

A már korábban is harcban edzett, lángoló szívű és éles eszű fiút könnyedén maguk közé fogadják a vörös keresztes lovagok. Tristan alig egy évnyi előkészület után hamarosan Akkonban találja magát. A város a Templomos Lovagok fellegvára, egyúttal egy olyan kereskedelmi központ, melyben a különböző vallású népek békésen kereskednek egymással és a külvilággal.

Trux Béla remek érzékkel lavírozik az ismeretterjesztés és a szórakoztatás, a történelmi hűség és a kitaláció igencsak elmosódni látszó határvonalán. Rávilágít a templomos lovagok életének előnyeire és hátrányaira, nehézségeire és visszásságaira, bonyolult szabályrendszerére, működési elveire. Hitelesen ábrázolja azt a tudatlan csőcselék tömeget, amely búcsúcéduláért vásárolja meg lelki üdvét, majd a maradék pénzét a kocsmában veri el vagy szajhákra költi. Folyamatosan több szempontból mutatja be az eseményeket: nem csak a keresztény királyok, városi tanácsok döntéseinek folyamatát ábrázoja hűen, hanem a muzulmán szultáni udvar forrongásait, sőt, a szultán lelki életét, a muzulmán vallás alapjait is megismerteti az olvasóval. Kiváló részletességgel ismerteti azokat a politikai előzményeket, amelyek Tripolisz ostromához vezettek, majd magát a csatát is, aminek leírása végig élő, pergő marad. A szemünk előtt készülődik a szultán a Szentföld elleni végső hadjáratra – amelynek történetével azonban már adós marad a szerző. Ez várhatóan majd a második kötetet fogja gazdagítani.

Az egyetlen részlet, mely számomra kissé az ígértnél kevesebbet adott, az az Alchémia alcímet viselő fejezet. A korábbi részletesség itt hiányzik, igazából csak egy „sámán” lányt, Adlint ismerünk meg, de hiányzik az utalás a Bölcsek Kövére vagy az alkímia egyéb fontos szimbólumaira, hiányzik a laboratórium, ellenben újra és újra az olvasó orra alá van dörgölve, hogy milyen hihetetlen vonzerővel rendelkezik a „boszorkány”. A nevezett fejezet ettől eltekintve viszont ugyanolyan jó és szórakoztató, mint a többi.

Összességében csak ajánlani tudom, Trux Béla, az ABA kiadó gondozásában megjelent, közel 650 oldalas könyvét, A templomos lovagot. Én nagyon várom a folytatást.

Izbéki Petronella írása - 2012. július 15.