Aranyosné Huri Valéria - Visszatért hitem című versét elemzi Radnó György.
A vers:
Aranyosné Huri Valéria:
Visszatért hitem
Sorsom előcsalta újból hitemet
Mert el sem vesztettem én azt igazán
Olykor sötét démonok lopják talán
Aljasul terelve el figyelmemet.
Kire is bízhatnám jobban éltemet?
Ki védene meg földi létem során?
Ezért hagyok egy rózsát az oltárán
Hálásan üdvözítve Istenemet!
Hányszor rimánkodom kétségbeesve
Imára fonott ujjal esdekelve
Bocsáss meg, mert hűtlen gyermeked imád!
Örömömben, búban téged szólítlak
Kéj vagy kín sóhajai hozzád szállnak
Boldog vagyok, visszatérhettem hozzád!
Olykor sötét démonok lopják talán
Aljasul terelve el figyelmemet.
Kire is bízhatnám jobban éltemet?
Ki védene meg földi létem során?
Ezért hagyok egy rózsát az oltárán
Hálásan üdvözítve Istenemet!
Hányszor rimánkodom kétségbeesve
Imára fonott ujjal esdekelve
Bocsáss meg, mert hűtlen gyermeked imád!
Örömömben, búban téged szólítlak
Kéj vagy kín sóhajai hozzád szállnak
Boldog vagyok, visszatérhettem hozzád!
Objektív elemzés:
Ronsard szonett, szabályos 11 szótagos sorokkal, szépen szabályosan
rímelve. Sajnos alliteráció és költői kép nélküli de gondosan megírt
vers. Az eredeti szonett a kicsi dal a szerelemről szólt régen, ma már
ritkán használt a ronsard is és egyáltalán nem kötelező hogy a
szerelemről szóljon, sőt már a szabadvers szonett is létezik, amely tulajdonképpen 14 soros szabadvers szótag megkötés nélkül.
Szubjektív elemzés:
Az első versszakban a felismerés mutatkozik, hogy néha a gondok elterelik a figyelmét, és elhagyja magát,
„Mert el sem vesztettem én azt igazán
Olykor sötét démonok lopják talán”
A második versszak kérdésekkel kezdődik amelyben magához szól,
„Kire is bízhatnám jobban éltemet?
Ki védene meg földi létem során?”
utalva arra hogy azért mindig ott a remény az önbizalom visszatérésére,
„Ezért hagyok egy rózsát az oltárán”
Az első tercinában önhibáztatás és marcangolást hallunk mintha mentséget keresne a hibáira,
„Bocsáss meg, mert hűtlen gyermeked imád!”
A végén a mindennapokhoz szól azzal hogy,
„Örömömben, búban téged szólítlak
Kéj vagy kín sóhajai hozzád szállnak”
és pozitív szólammal fejezi be,
„Boldog vagyok, visszatérhettem hozzád!”
Összefoglalva:
Ez a szonett egy megújulás vers, a hitről, nem annyira a vallásról, mint az önmagába vetett hithez szól. A maga egyszerű kicsit vallásos hangvételű versből, önnyugtató sorokat olvashatunk ki. Aki vallásos az is kiolvashat belőle magának tanulságot, és aki nem annak is hasznos, hogy a mindennapi gondok mellett több időt szánjon saját magára és az önmagában való hitére.
Készítette:
Radnó György
0 Megjegyzések