1.
Emlékeim közt
némán füstölgök,
mint akkor, Virág napján...
...romváros
vulkánkitörés után!
Ha kever még kicsit
a világ,
robbanok is,
mint propán-bután
s levegő
megfelelő elegye!
Épp, csak egy szikra
kell,
hogy a tornyokat
lábukról levegye!
Világok Virága!
Hát elmentél,
Anyám!
Nem fogod már
kezem...
Nem fogod vissza
vad képzeletem!
Nem vagy, hogy adj...
hogy kérhessek tőled,
mint rég!
Nem adtam eleget,
nem kértél
soha még!
Imám most kérőn,
későn,
de érted magasba
száll:
Vigyázzon rád az Ég!
Virág napján,
te legszebb Rózsaszál,
elmentél, rég,
Anyám...
2.
Mama! Látod,
most csillagok közt
szállok,
s ha egyszer hazatalálok,
tenyeremben neked
egy csillagot
hozok!
A csillag majd
úgy ragyog,
mint szemed ragyogott,
mikor kicsi lányod
öledbe vetted,
s szólt neki
legszebbik dalod!
Hallom most is...
Álmodom talán?
Hisz te már
réges - rég
csillag vagy,
Anyám!
3.
Te már a Szivárványon
játszol,
vidám kis bárányfelhőkkel,
s itt lenn,
hol mindenki
táncol,
egy sír csak,
egyetlenegy,
ki tudja,
Angyal vagy már,
és nem csak annak
látszol...
4.
Emlékezzünk.
Búsan idézve, itt a múlt,
mi már az Idő
vén ködébe hullt...
Mécsesek fénye ég.
Megszépül az emlék.
A Fény sosem
szomorú!
Összeköt élő, s holt
lelkeket,
lobogva táncol
a lelkünk felett...
0 Megjegyzések