Kovács Ágnes: Én is írok most...

Én is írok most,

levelet Magának

- álmatlan éjeim sűrűpillájú asszonya.

Oly sokáig tartott, mire felismertem!

Szúrnak ám tőrei még így a múltból is,

ahogy régi sorait olvasgatom s

gyűröm egyre e megfakult lapot.

Megmondta, hát,

úgy lett!

Tűzhely parazsa kapott lángra tegnap

hogy láttam -

láttam, szégyellnivaló régi magam is,

s a láng mit gyújtottam akkor,

unaloműző játékot keresve,

most engem mar.

Legelőször most szeretek

búcsúzva Öntől, ki sosem volt enyém

- csupán borgőzös álmaim sűrűpillájú asszonya.

Várom, hogy döfjön! Várom, az utolsót!

Vágyom vallomását pőrén, szabadon

- Szeretem Önt, még most is,

én elátkozott angyalom...