Az élettel nem lehet leállni.
Fucsekné férje fuszeklijében flangál fél délelőtt a körfolyosós házban. Benéz özvegy Klampárnéhoz, együtt kávézik Kovácsnéval, politizál Dobos úrral, gyereknevelési tanácsokat ad Ircsikének, majd visszatér a lakásába, hogy elkészítse az ebédjét.
Klampárné kora tavasztól késő őszig ott ül a nyitott szobaablak előtt, pontosan Fucseknével szemben, meghúzódva a sűrűre szedett függöny mögött, és szó nem szállhat el a légben anélkül, hogy meg ne hallaná. A szeme nem a régi, de a hallása kiváló. A fantáziája sem csorbult az elmúlt hetven év folyamán, hiszen ma is képes félmondatokból kikövetkeztetni az egész történetet, azaz ha véletlenül valahol hibádzik, a hiányzó hézagokat határtalan ötletességgel öltögeti össze. Hatvanöt évesen, alig ötven kilósan, mi lehetne más szórakozása, ha a televízióban a hírek gyilkosságokról, meg betörésekről szólnak, a valóságsókban pedig trágárul beszélnek, veszekednek, ráadásul nyilvánosan szeretkeznek.
A szomszédasszonyok szokásos délelőtti kávézásainak idejére időzíti a saját kávéjának kortyolgatását, mert a fekete gőzölgő ital illata irritálja, összefut szájában a nyál, úgy kívánja. Kistányéron kekszet készít mellé, hogy kéznél legyen, amint tíz órakor tisztes távolságban Dobos úrtól, helyet foglal Fucsekné az öregúr nappalijának kanapéján,hogy elfogyassza a süteményeket, mellyel a cukrász unoka kényezteti a nagyapját. Bezzeg neki nem vinne át egyetlen egy szelet tortát sem, pedig néhány évvel ezelőtt, pedzegeti jó néhányszor, hogy fogjanak össze, a két özvegy, kettesben gazdaságosabban jönnének ki. Költözzenek össze, az egyik lakást kiadják, abból kitelne a rezsi, és nem lennének egyedül.
Klampárné nem áll kötélnek, bármennyire csábító is Dobos úr ajánlata. Fellégezve fogadja özvegységét, mert kinek is hiányzik a részeges ura, aki képes a kocsmából hazafelé jövet a busz elé lépni, amely kivasalja, mint egy göcsörtös, fakó kabátot. Formára siratja az urát, sőt, még ma is kipottyan a szeméből a könny, ha róla beszél, de belül ujjong, hogy megszabadul a nyűgtől, és végre, a mihaszna, lusta gyerekét is elzavarhatja a nagyvilágba, mert meggyőződése, hogy a harmincéves fiatalember férfiként éljen, családfenntartóként, ne hereként, az anyja szoknyája mellett. Meg sem áll a fia Amerikáig. Hiába hiányzik, nem jön haza, csak pénzt küld rendszeresen, meg telefonon beszélnek. Állandóan kapacitálja, hogy vegyen egy laptopot, és a szkájpon tudnának beszélgetni, meg láthatná az unokáit és a menyét is.
Fázik Fucsekné, összehúzza magán a kardigánt és ott kalamol a tűzhely körül. Pár perc múlva a paprikás krumpli jellegzetes illata lebeg a légben.
Klampárné kiballag a konyhába, a hűtőszekrényből előveszi a műanyag dobozba zárt ételt, melyet reggelente az ételfutár hoz, és megmelegíti a mikróban. Nem is teszi tányérra, csak kikanalazza, így csak az egyetlen evőeszközt kell elmosogatnia.
Túlon túl nagy a rend és a tisztaság körülötte. Napról napra, hétről hétre a semmittevéssel múlatja az időt. A barátnőivel telefonon tartja a kapcsolatot, mert nem érnek rá, az unokákkal, a férjekkel bajlódnak, utazgatnak, csak neki nincs mit tenni.
Maga kreálta magányban él, napszámra csak Fucseknével beszélget, meg az ételfutárral, hetente kétszer elmegy bevásárolni, havonta egyszer feladja a csekkeket.
A kisszobában pontosan háromezer-kettőszáztizennyolc könyv vár sorsára, gondosan bedobozolva. A nagyszobában a szekrénysor polcain a lexikonok, kézikönyvek sorolnak, azokra még szükség lehet. Valamikor, valakinek, hiszen ma már az internetről minden megtudható.
Beleőrülsz a semmittevésbe, figyelmezteti magát.
Szórakozottan bekapcsolja a rádiót, hadd legyen egy kis zaj. Híreket mondanak. Kivételesen odafigyel, és egyre pirosabb lesz az arca. Miért lennének a nyugdíjasok felesleges emberek? Mert nincs pénz a nyugdíjra? Hová lett a befizetett járulék?
Dühbe gurul. Ha valaki, ő aztán igazán észrevétlen éli az életét.
Határozottan kinyitja a szerény ajtót és megkeresi a legcsinosabb kosztümjét. Letusol, még halvány sminket is tesz fel, felöltözik és elindul.
A bevásárlóközpontban millió ember nyüzsög. Ráér megtalálni az üzletet, amelyben megveheti a laptopot, meg mindent, ami csak kell hozzá. De nem kell semmi, még fel is telepítik a programokat, amíg beül egy kávézóba.
Felhívja Cinkét, a barátnője tizenhat éves unokáját, és megkéri, hogy segítsen beüzemelni a laptopját.
Az élelmiszer áruházban bevásárol, húst, zöldséget, gyümölcsöt, édességet.
Vacsorával várja Cinkét, egy héten át minden este. Magyaráz a kislány és megmutatja, hogyan kell megkeresni az Erna számára érdekes oldalakat, hogyan lehet beszélgetni, levelezni.
Fucsekné fenemód furcsállja, hogy Klampárnénak nincs ideje sem meghallgatni, sem tovább adni a házbéli pletykákat. Késő éjjelig fenn van Erna, de nem tudni, mit csinál, hiszen csak a televízió hangja hallatszik. Ráadásul napközben egyre többször elmegy otthonról, csinosan kiöltözve.
Mondja is Dobos úrnak, két falat dobostorta között, hogy mennyire más Erna, mintha megfiatalodna, amióta eljárkál hazulról.
Az öregúr sietteti Fucseknét, most kivételesen programja van.
Ettől kezdve elmaradnak a közös süteményezések. Klampárné Erna és Dobos úr kiesik a pikszisből.
Majdnem egy időben indulnak és érnek haza, mosolyogva, vidáman.
Fucseknét furdalja a kíváncsiság, vajon miből hagyják ki, őt, aki évekig az egyetlen társaságot jelenti számukra. Akkor telik be nála a pohár, amikor együtt jönnek haza, egy másik párral együtt, és Erna lakásából hangos beszélgetés meg nevetés hallatszik.
Odalopakodik a nyitott ablakhoz, leskelődik kicsinyt és hallgatózik.
Dobos úr épen üdítőt tölt a vendégeknek, Erna meg aprósüteménnyel teli tálkát tesz az asztalra.
A hatvanas évei elején járó, ismeretlen férfi viszi a szót.
-…ha ez így megy tovább, mi leszünk a legnagyobb magyar civil mozgalom. A Manyutak. A Magyar Nyugdíjasok Tanácsadó Köre. Sokan vagyunk és ráérünk. Adunk tanácsot mindenkinek, aki kér, annak is, aki nem kér. A bírók ingyenes jogi tanácsokat adnak, a tanárok korrepetálást vállalnak, a közgazdászok vállalkozások indításában segédkeznek, Ernácska vállalja egy életmód tanácsadó szolgálat megszervezését…
-Ugyan, kedves Tamás, nem olyan nagydolog…
-Dehogynem…
-Öregasszony nem vénasszony – tromfol rá Dobos úr és Klampárné kezéért nyúl, hogy úriemberhez méltón csókot leheljen rá, - mindig tudtam, hogy van magában tűz. Engem már megperzselt, és szívesen elégnék benne.
Klampárné elpirul a bók hallatán.
- Ugyan már, Dobos úr… bocsánat, Dezső, zavarba hoz. Egyébként most kanasztázunk. Osszon Tamás… Ki lesz kivel egy párban?
Csillog Erna szeme.
Holnap délután Tamással múzeumba mennek.
Kettesben.
Utána megmutatja neki a laptopon a fia családját.
Még az is lehet, hogy jövő tavasszal együtt utaznak Amerikába.
Nászútra.
Addigra a Manyutak is megáll a saját lábán.
Fucsekné férje fuszeklijében hazaoson. Egész este azon gondolkodik, hogyan lehetne Ernáékhoz csatlakozni.
0 Megjegyzések