Viharos nap után furcsa álmot hozott az éj
Láttam, ahogy a Hold és csillag egybekél.
Néztem csodálón, amint járják a nászuk,
Immár aranyos ösvényen visz az útjuk.
Útra kéltek ők a szólító messzeségbe,
Hívták őket a sötétlő csendes égbe.
Hol sír csendje honolt és mély sötét,
Egymás kezét szorítva indultak oda önként.
Ezt tették, hogy útján vezessék a vándort,
Hogy adjanak szerelmeseknek békés álmot.
Ők ketten most ott vannak magasan felettünk.
Céllal mentek ők oda fel: hogy szeressünk.
Fent vannak, hogy szerelmük fényével díszítsék az éjszakát.
Milliárdnyi ragyogó csillag öleli most Hold menyasszonyát.
irodalom.jpg)
0 Megjegyzések