Gurul a labda fűre-rétre,
és egyre-egyre csak megyünk érte,
szaladva, futva, vetődve,
cselezve, kergetőzve.
...aztán a nagy "ötlet ember"
irodában, asztal mögött,
szendergésből felriadva,
amint a titkárnő belép a kávéval haladva,
felriassza! Dönt.
Kávét, titkárnőt és az ügyben:
Mi legyen a pálya sorsa?
- Beton és aszfalt kell ide.
- Hozzák hát, de izibe`!
...és mert a párt embere mondta,
fejlesztenek a szakik.
Pályát, teret, telepet,
had` játszanak a gyerekek.
Beton-aszfalt-vasmászóka.
- Szokjátok a rácsokat, sokatoknak ez marad.
- Léha- s részeg néha- EDDA-koncert fiatalság.
- Vagy a ha otthon nem élég a pokol még,
jó lesz majd a POKOLGÉP!
- Csudákat.
- Ki a pályára mind! Nektek épült!
- Eltüntettük (mit elfed)
sarat, koszt és szemetet.
- Nyissátok rá szemetek, az új világra!
- Milyen szép..., mondaná az átadón, de
amott a panel-árnyékos fűben,
pattog, gurul a labda...
és a haverok, kicsi és nagy, fut oda lélekszakadva.
- Én is. Én is itt vagyok! ...hangzik.Ki választ?
Alakul a két csapat, rendezzük a sorokat
és a parkolóhoz ültetett két fa, majd jó lesz kapunak.
(2009. június 3. - a '80-as évek lakótelepi emlékeiből)
0 Megjegyzések