Ádám Attila: Színdarab

Vajon színes álarc fedte igaz énedet,

S megmutattad-e valaha tiszta lényedet?

Kedves szavaid az álarc mögül szóltak csupán,

S szerepet játszottál, az élet hazug színpadán?

Amiben hittem, s reméltem egy színdarab volt nekem,

Amit magamnak álmodtam, írtam s rendeztem?

Ha mindez csak játék volt, egy szerep neked,

Éreznél-e bármit, ha most végleg elmegyek?

Tudom a választ, mely régóta emészti már lelkemet,

S amit a színes díszletek rendre elfedtek.

Szívemnek ez oly rideg, igaz és kegyetlen,

Mit meglelni véltem, ábránd volt csupán, s annak is reménytelen.

Megfogant egy érzés, s született egy gondolat,

Mely felnyitotta szememet és megláttam igazi arcodat.

Az előadásnak így már vége, s eljött a búcsú ideje,

Isten veled barátom, viseld álarcod, örökre!