Randevúra hívtalak Téged,
S ezt véremet hullajtva jeleztem Néked.
De Te nem jöhettél, mert küzdöttek értem,
S elállították serkenő vérem.
Dühös voltam és csalódott,
Hisz elbúcsúztattam már a holnapot.
Elátkoztam múltamat és jelenemet,
Érted áldoztam fel reménytelen jövőmet.
Míg testem újjászülethetett,
Mit óvó pillantások között tett meg,
Lelkem felett Te uralkodtál már,
S tudtam, csak a megfelelő pillanatra vár.
És mikor nem óvtak már féltő tekintetek,
Könnyedén megtehettem, s lelkem szabad lehetett.
Gyönyörű, fekete hollóként érkeztél,
Kitártad sötét szárnyad, és végre magaddal vittél
0 Megjegyzések