Számomra nem egy üres szó csupán,
Nem illúzió, ábránd, s talány.
Bennem él, körülvesz és árad,
Szívem táplálja éhségét, s nem fárad.
Anyagtalan, de élvezettel lubickolok benne,
A gravitáció mintha velem semmit nem tenne.
Olykor csak az áramlatokra bízom magam,
S így úszom én a boldogságban.
Máskor viszont felemel, s lebegek,
Mint vidám virágszirom szelem az eget.
Magasan, de mégsem riadtan a bizonytalanságtól,
Véled szárnyalok én így a boldogságtól.
Nélküle a világ szürke és keserű,
Általa édes, s oly egyszerű!
Ha velem maradsz, te is megkapod,
S együtt varázsoljuk színessé a holnapot.
0 Megjegyzések