Szalkainé Nagy Xénia: Éjszakák

Már az éjszakát sem szeretem,
...Az is elveszett már énnekem.
Velem már hiába szállna
Tündértájon az éj szeszélyes álma.
Az is kietlen, és elhagyott,
Ha látom, hogy te nem vagy ott.

Reggel,mikor felébredek,
Szívem nehéz, nagyon beteg,
Haragosan néz vissza az éjre,
Hogy vesztett üdvét tőle kérje.
Mért nem veled jött ?
Ám hiába faggatom, így az álmot
Ébren folytatom.