Borzák Károly: a bizonytalanság bölcsessége...

ahogy az éj álommá varázsol vágyakat
     s épp úszik el az a nagy hajó
mikor az angyalok leteszik szárnyukat

lelkedre száll a hó
halkan, szinte lábujjhegyen
  éppen csak szitál
s valami megcsendül az üveghegyen
         és ami sír...egy szál gitár...
bent...egészen legbelül
         csak alig halhatón
egész lényeden szétterül
         mint pára a tiszta tón
lágy, szomorú dallam
        csak gyenge lüktetés
itt-ott egy két smile van
        mint néma tüntetés
átjár tudod az a belső béke
        feloldódsz a végtelenbe
nincs kezdete és nincsen vége
        csak a bizonytalanság bölcsessége...