A sötétben élek
Mert kitörni félek
Mert tudom ha megteszem
Romba döntöm életem.
Mióta eszem tudom
És a világot tisztán látom
Azóta itt vagyok
S segítségre vágyok.
A Segítség nem jön el
Elmém csak ezt hajtja
De reményem nem hal el
Bár elmém ezt akarja.
Egyedül távozni
Innen én nem merek
Ezért csak azt várom
Hogy egyszer segítsenek.
Egy személy van kire
Tudom, hogy számíthatok
De ő túl messze van
Rá még várhatok.
Más,hogy lesz-e
Azt még nem tudhatom
De elmém most is mondja
Ideje feladnom.
Néha már elhiszem,
Hogy csak én tévedtem
S a remény értelmetlen
És eddig hiába éltem.
De csak kis ideig
Hiszem-e tévhitet
Hisz a barátaim
kikért élem életem.
A barátok kik ha kell
Itt vannak mellettem
S emlékeztetnek engem,
Hogy az életem élnem kell.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések