Nyakamon döntésed vaskos kötele,
lelkemben arcod s töreted.
Szívemben tagadott szerelem,
parázsló fájdalom égeti életem.
Gondolatok a fullasztó légben,
keserű felismerésem és a végzet
lassú hóhérként kárhoztatnak végleg
időtlenül zavaros klisés képbe.
Áldozat lettem míg te harcoltál,
kegyetlenséged sötét igazság.
Meglopva bizalmam kinyitottál,
egyetlen voltál ki igazán láthattál.
Némaságra itélt szilánkos emlékek
figyelnek a múltból kevélyen,
nevetik agonizáló vergődésem,
ahogy végül megértem,
Én vad, s Te, vadász léted.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések