Hazánk,… kitakart kebleden csügg a rémület!
Már nem táplál bennünket
egykor még bőséges anyatejed.
Gyáraid, rétjeid farkasétvágyúak étkeivé váltak,
s arra érdemtelenek fosztogatják a kincses kamránkat.
Gyűlöletté fajult a szeretet, a megértés,
miközben kajánul vigyorog ránk az irigység.
Járni szeretnénk, de lassan elfeledtük a lépéseket,
ruhánk kopott szegényes;- a cipőnk talpa feslett!
Az ősanyag szétmálott, melynek becsületéért
már annyi vért kiontott népünk,
s anyanyelvünk te drága magyar nyelv:-
a rád rakodott sallangoktól vajon miért nem védünk?
Költő!- ki a szókat hanyagul odaveted;-
haladni kell a korral!-
válladat veregetve hirdeted.
Mindegy neked:- szleng, bizarr;-
ha az utókort nem tanítod a jóra, a szépre,
nem vagy méltó többé a magyar névre!
0 Megjegyzések