Add tovább


Makovics János: Télinap, falun

Sokáig sötét van odakint, mint
oly sokunkban, "odabent", de
bizton tör elő a napfény, árasztva
erejét, új napnak reménységét.
Hó nincs, csak hideg: dermedt a
levegő, zúzmarás minden, sejtelmes
a táj, mely hívogat erdők mélyére:
tán meglelem, amit oly régóta keresek,
gyufalángnyi értelmet, megvilágosodást,
szembetalálkozva egy őzikével, nyuszival,
megijedve egymástól, mégis meglesve,
mint oly sok mindent, a való életben.
Téli nap falun romantikus ma is, őrzi
a táj megannyi sugallatának rezdülése,
s jó kimenni és fázni, mégis melegedni,
lélekmelengető napsugárban járni.

Megosztás a Google Pluson

0 Vélemény: