A vándorlás, az út toposza Arany János költészetében

1. Arany János kulcsszavakban

2. Az út mint toposz

Példák:

Szent Pál fordulata – pálfordulás – útközben jött rá, hogy mi az élete célja
Odüsszeia, Candide esetleg (utazás inkább)
Dante Isteni színjáték – útról letérés, másik út, útkeresés – élet keresése
Vörösmarty Csongor és Tünde – központi téma – a boldogság & az élet értelmének keresése; út metafora, hármasút: döntés, válaszút, bizonytalanság
Az ember tragédiája
Aranynak 2 műve épül alapvetően erre: Az örök zsidó & Epilógus

3. Létösszegző versek

Arany létösszegző versei

Korábban: sokféle lírikus mű – epikus elemekkel

Őszikék & létösszegző versek – már nincs epikus szál, a líraiság dominál (addig sokkal rejtőzködőbb lírai én)

pesszimista hangulat, megkérdőjelezi a saját tudását, költészetét stb (magányos, sokat van egyedül, hiába sikeres, nem tud neki örülni, stb)
múlt, jelen és jövő viszonya mindig megjelenik
miért?

1877
epilógus, zárszó
az Őszikék-ciklus nyitó darabja
szemléletváltás megjelenik: személyesebb hangvételű alkotások
végiggondolja, összegzi, értékeli életét
út toposz: sors és élet allegória itt is
visszatérő motívum: „az életet már/ím megjártam…” – három részre tagolja
legfontosabb érték: művészet, alkotás & belső függetlenség
fontos neki a munkája, az alkotás – sikerek, de mégsem boldog
beletörődés, de nem teljesen negatív (az élet apró örömei)
hiányérzet: nyugalom, belső függetlenség elérése – belső harmónia – pedig békés élet
haláltéma
végső bölcsesség, végső rezignáció, már az élet végén

1860
ismétléses szerkezet: refrén – tovább kell menni (variabilis struktúra)
büntetés (mint pl balladáiban is)
emiatt folyamatosság is megjelenik – végtelenség
monológszerű, E/1 – balladaszerű, elégikus hangulat
szerkezet: 1-7. léthelyzet, állapot, 8. vágyak megfogalmazása
epikusabb narratíva: tényleg vándorol, „igazi” út
jelenetező képépítkezés
az úton: a köztességet jeleníti meg – múlt & jövő, fent & lent, elöl & hátul között
más az időhöz való viszonya – örökkévalóság – itt a legrosszabb, sosincs vége, sosem pihenhet, nincs célja sem – van akinek van: összehasonlítás
állandó mozgás & változás – sosincs nyugta (refrén)
nem képes semmit sem érezni (szükségletek), elporlad, egyedül van, tárgyszerű az egész léte
rendezett forma vs. zaklatott tartalom, hiányos mondatok – feszültség
vége: önmegszólítás, nyilvánvalóvá válik a személyes jelleg – a zsidó vándorlása a költő életútjának allegóriája

téma: a lírai én múltjának & jelenének kapcsolata + utalások a jövőre
életszakasz – egyre boldogtalanabb, reménytelenebb
lefelé megy a lejtőn: metafora: hit elvesztése, reménytelenség, visszafordíthatatlanság – múltból még rosszabb jövő (bizonytalan, kétes)
lefelé tartó mozgások megjelenítése
a jelen és a múlt szépítése, de így is negatív
múlt: volt remény – már az sincs
sötétség, éjszaka, halál metafora
sors: kiismerhetetlensége, bizonytalansága, kiszámíthatatlansága
sztoikus belenyugvás
nincs feloldás: lemondó, keserű, pesszimista hangulat (hangulatilag is lefelé tartó mozgás)
„Mint egy alélt vándor”
múlt és jövő hasonlat – mint a vándor félúton (előre/hátra) – azonosul vele
beletörődés, rezignált, elégikus hangulat
világ – fa metafora, illat & gyümölcs – nem kapta meg, csak az illatot – hiány
csábítások – nem tér le az útról, küldetése van, várja vmi
ellentét: járt jelen és élt jövő – a holnap lerombolta a mát, nem boldog
(a jelen egy idegen város, nem áll meg – célja van)
„Én nem mertem élni, mert élni akartam” – a távoli békét keresi, a közelit nem, célja van, de miért?
már közben is látja – csalódás – amit lát, a jövő, mégsem olyan szép (34 évesen írta)
és mégis futni, menni kényszerül – pedig pihenni akar már – akár ott is ahol van
összegzés: az út során sehova sem tart, és közben nem tudja élvezni a valódi életet