A vándorlás, az út toposza Arany János költészetében

1. Arany János kulcsszavakban
  • Nagyszalonta, Debrecen, Ercsey Julianna, Nagykőrös, Petőfi, Budapest
  • 1850-től a líra a domináns – történelem & személyes válság
  • az út mint toposz – ismétlődő motívum, végigkíséri az életművét

2. Az út mint toposz
  • Toposz fogalma: út: élet, sors metafora, az élet céljának keresése
  • ókortól út-utazás toposz, archetípus?
  • honnan hova megy az ember
  • fontos a két állomás között az útközben
  • útról letérés, útválasztás, másik úton haladás

Példák:
  • Szent Pál fordulata – pálfordulás – útközben jött rá, hogy mi az élete célja
  • Odüsszeia, Candide esetleg (utazás inkább)
  • Dante Isteni színjáték – útról letérés, másik út, útkeresés – élet keresése
  • Vörösmarty Csongor és Tünde – központi téma – a boldogság & az élet értelmének keresése; út metafora, hármasút: döntés, válaszút, bizonytalanság
  • Az ember tragédiája
  • Aranynak 2 műve épül alapvetően erre: Az örök zsidó & Epilógus

3. Létösszegző versek
  • a múlt, a jelen és a jövő kapcsolata
  • mi volt az eddigi életében, összegzés, értékelés
  • szomorú, melankolikus, gyakran pesszimista hangulat jellemző általában

Arany létösszegző versei
Korábban: sokféle lírikus mű – epikus elemekkel
Őszikék & létösszegző versek – már nincs epikus szál, a líraiság dominál (addig sokkal rejtőzködőbb lírai én)
  • pesszimista hangulat, megkérdőjelezi a saját tudását, költészetét stb (magányos, sokat van egyedül, hiába sikeres, nem tud neki örülni, stb)
  • múlt, jelen és jövő viszonya mindig megjelenik
  • miért?

 

„Epilógus”

  • 1877
  • epilógus, zárszó
  • az Őszikék-ciklus nyitó darabja
  • szemléletváltás megjelenik: személyesebb hangvételű alkotások
  • végiggondolja, összegzi, értékeli életét
  • út toposz: sors és élet allegória itt is
  • visszatérő motívum: „az életet már/ím megjártam…” – három részre tagolja
  • legfontosabb érték: művészet, alkotás & belső függetlenség
  • fontos neki a munkája, az alkotás – sikerek, de mégsem boldog
  • beletörődés, de nem teljesen negatív (az élet apró örömei)
  • hiányérzet: nyugalom, belső függetlenség elérése – belső harmónia – pedig békés élet
  • haláltéma
  • végső bölcsesség, végső rezignáció, már az élet végén

 

„Az örök zsidó”

  • 1860
  • ismétléses szerkezet: refrén – tovább kell menni (variabilis struktúra)
  • büntetés (mint pl balladáiban is)
  • emiatt folyamatosság is megjelenik – végtelenség
  • monológszerű, E/1 – balladaszerű, elégikus hangulat
  • szerkezet: 1-7. léthelyzet, állapot, 8. vágyak megfogalmazása
  • epikusabb narratíva: tényleg vándorol, „igazi” út
  • jelenetező képépítkezés
  • az úton: a köztességet jeleníti meg – múlt & jövő, fent & lent, elöl & hátul között
  • más az időhöz való viszonya – örökkévalóság – itt a legrosszabb, sosincs vége, sosem pihenhet, nincs célja sem – van akinek van: összehasonlítás
  • állandó mozgás & változás – sosincs nyugta (refrén)
  • nem képes semmit sem érezni (szükségletek), elporlad, egyedül van, tárgyszerű az egész léte
  • rendezett forma vs. zaklatott tartalom, hiányos mondatok – feszültség
  • vége: önmegszólítás, nyilvánvalóvá válik a személyes jelleg – a zsidó vándorlása a költő életútjának allegóriája

 

„A Lejtőn”

  • téma: a lírai én múltjának & jelenének kapcsolata + utalások a jövőre
  • életszakasz – egyre boldogtalanabb, reménytelenebb
  • lefelé megy a lejtőn: metafora: hit elvesztése, reménytelenség, visszafordíthatatlanság – múltból még rosszabb jövő (bizonytalan, kétes)
  • lefelé tartó mozgások megjelenítése
  • a jelen és a múlt szépítése, de így is negatív
  • múlt: volt remény – már az sincs
  • sötétség, éjszaka, halál metafora
  • sors: kiismerhetetlensége, bizonytalansága, kiszámíthatatlansága
  • sztoikus belenyugvás
  • nincs feloldás: lemondó, keserű, pesszimista hangulat (hangulatilag is lefelé tartó mozgás)
  • „Mint egy alélt vándor”
  • múlt és jövő hasonlat – mint a vándor félúton (előre/hátra) – azonosul vele
  • beletörődés, rezignált, elégikus hangulat
  • világ – fa metafora, illat & gyümölcs – nem kapta meg, csak az illatot – hiány
  • csábítások – nem tér le az útról, küldetése van, várja vmi
  • ellentét: járt jelen és élt jövő – a holnap lerombolta a mát, nem boldog
  • (a jelen egy idegen város, nem áll meg – célja van)
  • „Én nem mertem élni, mert élni akartam” – a távoli békét keresi, a közelit nem, célja van, de miért?
  • már közben is látja – csalódás – amit lát, a jövő, mégsem olyan szép (34 évesen írta)
  • és mégis futni, menni kényszerül – pedig pihenni akar már – akár ott is ahol van
  • összegzés: az út során sehova sem tart, és közben nem tudja élvezni a valódi életet
Megosztás a Google Pluson

0 Vélemény: