/sanzon vers/
Momarton a járda szélén
halkan sír a kis Polett.
Folt nem eshet már erényén,
mert az régen elveszett.
Könny csillan a szeme kékjén,
fájó teste megremeg.
Momarton a járda szélén
dzsigolója most verte meg.
Momarton a járda szélén
bús dalt sír egy hegedű.
Kis polettnek szíve mélyén
visszhang kell rá – keserű.
Momarti lámpáknak fényén
két szemébe könny szökik.
Csillogón, mint tenger kékjén
napsugár, ha megtörik.
Momarti utcának mélyén,
testével míg pénzt keres,
búsul elveszett reményén,
mert sorsa már oly végleges.
