valami házra vágyott,
hogy benne megtalálja
majd azt a biztonságot.
Amíg jött-ment kalandok
között csak válogatva,
hazavágyott, otthont
akart, ezt mindig tudta.
Valami házigazda,
valami gazdag senki,
valami gazdag ember
akarhatott csak lenni.
Miközben kint járt a világban tévedett,
pénztelen érdekes fiúkat keresett,
szerették őt, boldog mégsem lehetett.
Nagyon fiatalon kábítószert szedett,
hogy az majd a szabadsághoz vezet,
Szerezte, megitta és mind reménykedett.
S hogy mi lehet ez, egy nagy családi átok,
semmilyen szinten nem lelhet boldogságot?
Erre rá nem jöttek sosem a barátok.
Szülei úgy nevelték:
sok pénz kell, ezért bármit
hajlandó megcsinálni.
Gazdagnak lenni úgy kell:
dolgozni és a sok pénzt
tisztelni és imádni.
Utat keresett és közvetlen megoldást.
Munkát, elismerést, komoly támogatást.
Bedobva munkába, amit szerzett tudást.
Kiderült, tudását nincsen, aki értse.
Számukra nem érték, nem tudják, mit érne,
nekik ez nem fontos. Nem fizetnek érte.
Rosszul választott az ilyen mesterséggel.
Nem becsülik hozzáértését sem pénzzel.
Szakmák elismerését kezelik szeszéllyel.
Gyereket azért szült hát,
apja majdan fizessen:
fizessen neki érte
és ő gazdag lehessen.
Gazdag ember nejének
lenni, otthonban érték,
Felesége lett volna.
Irigyelje a szomszéd.
Megdöbbentő volt nagyon találkozni velük.
Keveredett egy régi hagyomány.
Amit a család tiszteletben tartott.
Mindenekelőtt. Mi volt nekik fontos?
A gyerekeikbe mit rögzítettek,
milyen szabályt? Hogy az érték,
a legfontosabb érték az a pénz?
Hogy a gazdagság az első?
S le is kell nézni bármit,
ami nem ilyen? S nem baj,
ha ebbe belehalnak?
Belepusztul a lelkük?
Boldogtalan lesz az életük?
Ez nem baj? Csak pénzük legyen?
Mert anélkül mit sem számítanak?
Fájdalmas az élet lehetőségétől
megfosztó, letiltó ilyen szabály.
S a boldogság nem fontos.
Csak a pénz fontos – mindegy, mi az ára.
Szegény emberhez hozzá
menni jó nagy bolondság.
Testvérét hát sajnálta
mind az egész rokonság.
Aki ezt választotta,
hetenként orvoshoz jár,
szeretne meggyógyulni
betegségéből most már.
Mert fontos a szerelem
volt neki egyszer régen.
Naiv reménykedőként
lépett be életébe.
A beleépült szabály
amint működni kezdett,
a boldogságot máris
egészen tönkretette.
Mert akiben vegyes lesz
két különféle érték,
azt majd a pokol várja:
eléggé nagy veszély még.
Mint törvény, amely belé
épült a tudatokba:
gazdagnak lenni ér csak
valamit, ez csak így van.
A boldogság nem számít,
pénz nélkül lehetetlen,
pénz nélkül nem is fontos,
s nem fontos azután sem.
Boldogok sem lehetnek,
mert a pénz diktál bennük.
Burjánzik, szétfolyik
értékük a pénz bennük.
Semmi más nem lehet,
igazán jó nekik.
Szörnyen megátkozottak.
Életük nem övék.
Szörnyen megátkozottak.
Kínlódhatnak hiába.
Harcolnak, életüket
megszerzik, mégis, hátha.
