Jó reggelt intett a holdanyó,
hamvas csókot szórt a tájra,
majd békével, nyugodtan elalélt.
Napfivér őrizte álmát fényben járva.
Hallgattam csendben a daloló rigót.
Büszkén ringatózott cseresznyeágon.
Énekelte világba az éjt és a bírót,
ki szerelemre ítélt engem harmatos ágyon.
Incselkedve ablakon néha belesett,
lát-e még olyat, mi nem helyénvaló.
Látja-e az ítélő csókot és szerelmet,
trillázhatja-e még: Huncut a bíró!
Ej te rigó, sárga rigó,
légy titkomban én hű társam.
Bűnös létem szívszorító,
de a bíró vétkeimet csókra zárja!
hamvas csókot szórt a tájra,
majd békével, nyugodtan elalélt.
Napfivér őrizte álmát fényben járva.
Hallgattam csendben a daloló rigót.
Büszkén ringatózott cseresznyeágon.
Énekelte világba az éjt és a bírót,
ki szerelemre ítélt engem harmatos ágyon.
Incselkedve ablakon néha belesett,
lát-e még olyat, mi nem helyénvaló.
Látja-e az ítélő csókot és szerelmet,
trillázhatja-e még: Huncut a bíró!
Ej te rigó, sárga rigó,
légy titkomban én hű társam.
Bűnös létem szívszorító,
de a bíró vétkeimet csókra zárja!
