Preszter Norbert - Láttad már?

Láttad-e már valaha
Gyermek szemében az öröm gyémánt-tiszta könnyeit?
S látod az éhező gyereket az utcán,
Szemében a fájdalom keserű sebeit?
Láttad-e már valaha
Fának ősszel hullott, bordón festett levelét?
S látod a törzsét kettévágó,
Nemes óriás büszke dőlését?
Láttad-e már valaha
Vajúdó anya nézését, szülés után gyermekére pillantva?
S látod a lélektelen anyát,
Szeretet nélkül gyermekét elhagyva?
Láttad-e már valaha
A tojásból kikelő fiókát, ahogy anyja eteti?
S látod a ravasz vadászt,
Ki a gondos állatot kegyetlenül kilövi?
Láttad-e már valaha
Mezőn nyíló virág színes, derűs szirmát?
S látod a mezőn végigsöprő gépszörnyet,
Ahogy pusztítva vet, arat, szánt?
Láttad-e már valaha
Idős szívek betegágynál aggódó virrasztását?
S látod a fiatal szívek
Oktalan, örökös marakodását?
Láttad-e már valaha
A pénzét bőszen szóró, gazdag vezetőt?
S látod a munkát évek óta kergető,
Reménytelen keresőt?
Láttad-e már valaha
A világ összes, mennyei, fényes csodáját?
S látod a sötét földi poklot?
Itt vagy most.
Törj ki hát!

Látod már?