Paula S. Tizzis - Vágy-szonett

Mikor már nem vágyod annyira csókom,
szemtüzed elillan testem vonalán,
mosolyod csak kiéhezve falhatom,
veled-gyönyöröm szép lassan... tovaszáll.

Szárazra ég mára hangtalan torkom,
sok apró ér reped szívem oldalán,
magamat belőled fájón kibontom,
fájdalmam tán csak Istennek mondanám...

Csendben tűröm múlásod ízét számban
- Mi lett volna, ha (sósan rágom magam)
szerelmünket gyermekként óvtuk volna...

Csendben égek, oly reményvesztett lázban,
mégis újra várom, hogy tüzed lássam,
...tán végleg szíved szívembe maródna...