Lencz Péter - Vándor

S szaladt a vándor
felült lovára majd
elszállt vele magasan az égig
közben dalolt mit sem törődve semmivel
amíg dala szárnyalt a széllel

Kihez elért az tudatába véste
mert soha ily csodát nem hallhatott
mi a Kerub sereget dicsérte

Egy napon mikor ült fent egy felhőn
s lent az embereket nézte
agyán átvillant egy kép
mely egy egykori várost idézett

Csak jött jött a sok emlék
mi oly kedves volt neki
Megborzongott majd megkönnyebbült
mert rájött tőle ezeket
Senki Soha többé el nem veheti!