Add tovább


Barta Antal - Brigihez

Mi szépet, kedveset
tudnék most neked írni
- talán annyit,
hiányodat nehéz kibírni.

Én nem tudok
szép rímeket faragni,
nekem nem elég csupán
barátodnak maradni.

Egy esetlen kis suhanc
vagyok csupán,
kit bűvölettel tölt el
ünneplő ruhád.

Titkon mindig
pillantásod lesem,
mikor megláttalak,
nyomban szerelembe estem.

De fájdalommal tölti el szívemet,
mely érted dobog,
ha látni vélem,
hogy más is utánad lohol.

A Te világod a pazar látványok,
a pompa, a mulatozás,
az enyém a keserűség,
a szeretetkoldulás.

A Tied és az enyém
két különböző világ,
nem lehetünk egymáséi,
ó, mondd, ezután rám mi vár?

Nem feledjük el egymást,
éltünkben mindig a másikra gondolunk,
a szerelmet keresve
járatlan utakon bolyongunk.

Ó, miért, mondd, miért kellett
haragban elválnunk,
de azért minden keserű éjjelen
a másikat kívánjuk.

Egy szót várok tőled,
mely mindent megváltoztat,
mely eltörli a köztünk
lévő akadályokat.
Megosztás a Google Pluson