Zsuponyó Gábor: Repedésben

Lehunyták már függönyszemük a masszív tömbök.
Volfrámfényük ma éjjel a sötétségbe ömlött.
Álmokban lába kél a háznak, s barangol a négysávos repedésben.
…hogy meddig ér az álom!?
S milyen hatalmas is akár egy parkettányi repedésben.
Egy gondolatba telik csupán,
s levélország sejtvárosában létezem.
Az álmod vagyok csupán!
Beléd is sötétségbe ömölve érkeztem.
Túl a biztoson, s érzékszerveinken is túl.
Történik valami…
Valami, ami mélyen belénk nyúl.
Repedező tudat alja tudatra nyúlik,
Kalandos út ez! : - hol magunkból is ismerünk valami e világin túlit. -