Leszáll az est, mint sűrű köd:
Elfedi a tájat, a bűnt.
Ha teljesen egyedül vagy,
úgy érzed, az élet megszűnt.
Csak te vagy és a csend
Mit néha megtör egy-egy madár.
De nem a dalos, mi nappal,
Olyan, mi megölhet akár.
Hangja kemény, érces.
Mintha szét akarna tépni.
Ilyenkor senki nem segít
és mondja "Nem kell félni!"
E rettegés tart fogva,
Rettegés egy éjen át.
De csak addig, míg hajnalban
Észreveszed a csodát.
A madár elrepült s amott
A horizonton két hattyú száll.
Ők hozzák a hírt:
Nem kell rettegned soha már.
Hisz felnőttél s az élet is,
Mi nehezebb, mást kíván.
Te vagy az apa, ki gyermekét
Vigasztalja: "Ne sírjál!"
Elfedi a tájat, a bűnt.
Ha teljesen egyedül vagy,
úgy érzed, az élet megszűnt.
Csak te vagy és a csend
Mit néha megtör egy-egy madár.
De nem a dalos, mi nappal,
Olyan, mi megölhet akár.
Hangja kemény, érces.
Mintha szét akarna tépni.
Ilyenkor senki nem segít
és mondja "Nem kell félni!"
E rettegés tart fogva,
Rettegés egy éjen át.
De csak addig, míg hajnalban
Észreveszed a csodát.
A madár elrepült s amott
A horizonton két hattyú száll.
Ők hozzák a hírt:
Nem kell rettegned soha már.
Hisz felnőttél s az élet is,
Mi nehezebb, mást kíván.
Te vagy az apa, ki gyermekét
Vigasztalja: "Ne sírjál!"
