Tyukodi Mária: Szívem mélyéről

Szívem mélyéről forró érzés tör rámIgazán elmondani sem tudnám.
Féltékenység vagy szerelem…
A kettő együtt van jelen.
Harcolnak, dúlnak, ütik egymást
De vajon hol találhatnék megnyugvást?

Nincs, kinek elmondjam, nincs kinek szóljak
Csak a belső hang vezet, magadat nyugtasd.
Árnyak, rémképek, idegen hangok bukkannak fel
Keresem benne magam, hátha én vesztem el…
Keresem a lelkem, keresem az utam,
És közben egy pocsolyában találom magam.

Várom az áldást, a megváltást, az újat,
Közben rettegek, mindez mivel jár majd.
Olvasok, megértek, felfogok dolgokat…
De az igazán mély titok, az is marad.
Gyűlölöm magam, mikor szenvedek,
De a fájdalomért szinte remegek.

Mit akarok, miért teszem ezt?
Azt hiszem, ezzel majd minden rendben lesz?
Szinte letüdőzöm a bánatot, a szenvedést,
Mintha ez okozna bennem fejlődést.
Rossz minta, rossz érzések sorakoznak rengeteg,
Mind éljeneznek, hajrá ez vagy te, nesze edd meg….

A zsigereimben érzem a fájdalmat,
Mely csontig hatol….
Szinte már látni se látok
A régi rossz mintától.
Rossz egyáltalán, vagy csak megszoktam???
Mire mindre rájövök, már elbuktam.

Elbukom magam és mások előtt,
Majd várom, hogy…
„hahó, hát itt vagyok szem előtt,
Vegyetek észre, hát szenvedek,
Mentsetek már meg emberek”

Néznek bután, hát, hogy néznének
Magamnak kerestem a bajt, egyem is meg.
És újra letüdőzöm, elnyámnyogok rajta….
A sok ember meg csodálkozik rajta.
Mikor lesz vége, mikor könyörgöm??????
Majd ha szívem mélyén, magam nem gyötröm……